Egy bolygón, egy féltekén, egy kontinensen, egy országban, egy megyében, egy városban, egy kerületben, egy utcában, egy házban, egy szobában, egy hőst várnak...
hogy elvégezze élete legveszélyesebb küldetését; megszerezze a vízumot az
Amerikai Egyesült Államokba...
egy tárgy, ami ezúttal nem csak dísznek szolgál....
a VÍZUM.
Visszatérve a valóságba, inkább érdemi információkkal folytatom, mielőtt a kedves olvasó inkább más irományok olvasgatásába kezd.
Miután meglett a fogadó családom, az ügynökség Londonban található főhadiszállásától vártam, hogy megérkezzen a "visa pack"- om. Ez tartalmazta azokat a fontos iratokat, amik nekem lényegesek a vízum megszerzéséhez / fogadó család címe, SEVIS díj befizetése.../.
Amikor ezt kézhez kaptam, akkor neki fogtam az interneten található, DS-190 nyomtatvány kitöltéséhez, amit minden vízum kérelmezőnek ki kell tölteni. Ez egy alig pár órás folyamat volt, ugyanis a rendszer nem igazán akart velem egyetérteni, de nagy küzdelmek árán sikerült kitölteni. Ezután következett a fuvarlavél kitöltése, ami arra szolgál, hogy ha megkapom a vízumot, ki is szállítsák nekem.
Ezt követte a telefonos időpont egyeztetés / 400ft/perc+áfa./, én hipersebességgel 5perc alatt sikeresen időpontot kértem június 25.-re a Nagykövetségre.
A papírmunkák végeztével elmentem az MKB bankba / ez volt a reklám helye/ kifizetni a vízumdíjat.
Június 25.-én reggel 8:20 percre volt időpontom az Amerikai Nagykövetségre. 7:45-kor már a kapuban várakoztam, hogy sikerüljön bejutnom. 8 órakor a biztonsági őr behívott, átnézték a táskám, leadtam a telefonom, és már mehettem is be a hatalmas épületbe.
Az első helyszínen a dolgok nagyon gyorsan történtek, én voltam a 3.ember. Össze kellett tenni egy mappába az összes iratom, majd átadni egy magyar ügyintézőnek. Ő átnézte, visszaadta, levette az ujjlenyomataim majd közölte, hogy fáradjak át a másik oldalra rögtön szólítanak.
Körülbelül 2 óra elteltével rögtön szólított az amerikai konzul hölgy. Nagyon mosolygós, kedves volt, elvette a mappámat az irataimmal. Angolul kérdezgetett, hogy mit szeretnék csinálni az államokban, kihez megyek, ők magyarok-e, bevándorlók-e, magyarországon mit csinálok és hasonlók. Ez után elhangzott a várva várt mondat: Your Visa has been approved!
Kellemes időtöltést kívánt az Államokban, további szép napot kívántunk és elindultam haza.
Rögtön utánam szólt, hogy várjak, mert elfeljtett valamit. 3percet gondolkozott aztán eszébe jutott, hogy az ujjlenyomataimat neki is le kéne venni.
Végül ez is megtörtént, majd a sok izgalom után én boldogan hazaballagtam.
